Az elmúlt három évtizedben jelentős előrelépéseket tapasztalhattunk a közbringa infrastruktúrájában New York City-ben, azonban fontos megértenünk az ezzel járó váratlan kihívásokat is. A ‘Biciklitolvajlat’ elnevezésű előremutató terv közzététele a város biciklizési jövőjére nézve fordulópontot jelentett. Az elért eredmények ellenére azonban egyre nagyobb lehangoltság tapasztalható a hosszú ideje biciklizők között, beleértve engem is.
A járvány idején az emberek rohamtempóban vásároltak bicikliket, amelyek megnyugtató reményeket keltettek az élénk biciklizések iránt. Azonban amint a mai napon biciklizek a város utcáin, sokszor egyedül találom magam a kerékpáromon. Bár az utcákon található kék Citi Bike-ok jelenléte ígéretes, elkeserítő látni azokat a pillanatnyi felhasználást, mely kevés figyelmet fordít másokra. A kerékpáros közösség érzése elhalványul, és egyre ritkábban találkozom szellemi szövetségesekkel.
Mi okozta ezt a váratlan változást? 2020-ban New York City jogilag engedélyezte a motoros rollereket és elektromos bicikliket, ami gyors növekedést hozott ezeknek a járműveknek a bicikliutakon. Azonban ez az új hullám elektronikus közlekedési eszközökkel új kihívásokat hozott magával. Az e-biciklik, roller motorok és akár motorkerékpárok is zsúfolnak a térben, néha ellentétes irányba megynek és figyelmen kívül hagyják a közlekedési szabályokat. Az eredményként létrejövő káosz megzavarja minden közúti résztvevő reflexeit, amelyek egyre ijesztőbbé teszik a biciklizést.
A Korábban City Cyclist-nek nevezett Transportation Alternatives szervezet elfogadta az e-mikromobilitást a gázüzemű autók csökkentésének megoldásaként. Azonban nehezen hiszem el, hogy a sofőrök jelentős számban elhagyták a klímaberendezéssel ellátott autóikat az időjárás viszontagságainak kitett e-járművekért. Az e-biciklikre vonatkozó érveik, amelyek az európai tanulmányokon és az e-biciklikkel rendelkező kiszállító dolgozók diszkriminációs aggályain alapulnak, figyelmen kívül hagyják a probléma gyökerét – a pillanatnyi szállítási igényeket.
Ebben a változó tájban sok biciklis átáll az e-járművekre, ami a hagyományos biciklizés visszaesését eredményezi és lerombolja a korábban virágzó közösségi érzést. Mint aki négy évtizede élvezi a városi biciklizést, be kell vallanom, hogy kezdem megkérdőjelezni az én érzelmi állapotomat is. Az e-biciklik csábereje tagadhatatlan, különösen bizonyos helyzetekben, de az anarhia a kerékpárutakon visszatartja az új bicikliszeket és elpusztítja az egykoron virágzó közösségek érzését.
Ahogy visszatérek a ‘Biciklitolvajlat’-hoz, büszke vagyok az általa mutatott előrelátásra. Azonban emlékeztet arra a monumentális változásra, amire nem számítottunk – az ember és a technológia mértéktelen integrálódására. Az okostelefonjukba ragaszkodó gyalogosok, vezetők és akár kerékpárosok, valamint az alkalmazáson alapuló szolgáltatások eltorzították a korábban rendezett kerékpárutakat. Az e-biciklik legalizálása tovább bonyolítja a képet.
Bár elismerem az e-biciklik előnyeit bizonyos helyzetekben, szembe kell néznünk a bicikli kultúrára gyakorolt nem szándékolt hatásaikkal is. Ahogy ezt az új valóságot navigáljuk, fontos, hogy megtaláljuk azt az egyensúlyt, amely megőrzi a biciklizés etoszát és elismeri a technológiai fejlődést. Csak így biztosíthatjuk az élénk és befogadó kerékpározási kultúrát a New York-i folyamatosan fejlődő városképben.
A New York-i kerékpár iparról és az ezzel kapcsolatos kérdésekről bővebb információt találhat [New York City Cycling](https://www.nyc.gov/html/dot/html/bicyclists/bicyclists.shtml) oldalon.
